“Az antropológiai vizsgálatok során nyolc különböző fej és arcméretet rögzítettem, valamint a szinkomplexiót és a jellegzetes morfológiai jegyeket vizsgáltam (részletes táblázatok és az eredmények a hamarosan megjelenő antropológiai cikkben olvashatók).

Összességében megállapítható, hogy a fej- és arcformák alapján egy brachycephal (rövidfejű), kisebb részt mesocephal, magasarcú, döntően europid alapnépesség (alapnépességek) és különböző típusú mongolid formák (nem feltétlenül mongolok!) folyamatos (több hullámban megvalósuló) keveredése révén kialakult jelleg-együttes jellemző a madjar populáció mai tagjaira. Sok esetben olyan taxonómiai csoportok is kimutathatóak a torgaji madjarok között, amelyek a Kárpát-medencei magyarságban is jelen vannak. A mai Kazakisztán hatalmas területén antropológiai szempontból igen heterogén a lakosság (Ismagulov,1968). Önmagában a kazak népen belül is igen nagyok lehetnek a különbségek a különböző régióktól függően, valamint a taxonómiai jellegek összetevői is igen változatosak lehetnek akár egy területen is.

A folyamatos migrációt figyelembe véve nehéz lenne megállapítani csupán antropológiai módszerekkel, ezen metizációs zónák pontos földrajzi helyét és idejét. Mindezekben a krónikák és hagyományok mellett a különböző tudományágak (történelem, régészet, néprajz stb) együttműködése és a genetikai kutatások adhatnak további támpontokat.

Genetikai vizsgálatok:

Az utóbbi időszakban a genetikusok – az Y-kromoszóma jellegzetességei, illetve ezen kizárólag férfiakban meglévő kromoszómán mutatkozó polimorfizmusok alapján – kifejlesztették a mindezidáig leghatékonyabb populációgenetikai összehasonlító módszert (Y-kromoszóma STR-ek és SNP statisztikai alapú elemzése). Az Y-kromoszóma kínálja a legjobb lehetőségeket az apai leszármazási vonalak felderítésében (rekombinálódás nélkül száll apáról fiúra, ezért nem mutat jelentős eltérést az egymást követő vér szerinti generációk között). Az Y- kromoszómákban a generációk során kialakuló polimorfizmusok jellegei azonban jól elkülönítheti a különböző populációk apai vonalait, illetve jelölheti azok egymás közötti kapcsolatát, és esetleg támpontot adhat a „leágazódások” idejére is.
A Madjar törzs genetikai kapcsolatainak kutatásához mi is ezt a módszert választottuk (Rosser et al, 2000). Az expedíció során összesen 106 férfitől vettem genetikai mintát (később a laboratóriumban ezekből minden esetben sikerült is kivonni a DNS-t), amelyből 46 apai vonalat lehetett elkülöníteni.

A laboratóriumi vizsgálatokat és az elemzést a Budapesti Orvosszakértői Intézet DNS Laboratóriumában végeztük el Dr. Pamzsav Horolma vezetésével, Dr.Völgyi Antónia és Zalán Andrea genetikusok közreműködésével. Részletes genetikai szakcikkünk hamarosan megjelenik (várhatóan decemberben).

A DNS Laboratórium az Igazságügyi és Szakértői Kutató Intézetek irányítása alatt működő Budapesti Orvosszakértői Intézet (BOI) szervezeti egységeként funkcionál.
A DNS Laboratórium alaptevékenysége a bírósági végzések, peren kívüli ügyekben és megbízások alapján apasági DNS vizsgálatok elvégzése.
Az ISZKI BOI DNS Laboratóriumának kiegészítő tevékenysége az alkalmazott kutatás folytatása, amely közvetlenül kapcsolódik az igazságügyi genetikai/szakértői tevékenységhez és közvetve az alapkutatáshoz.

A Madjar törzs Y-kromoszóma SNP adatait nemzetközi együttműködés alapján vizsgált és publikált 38 különböző általunk kiválasztott populáció adataival hasonlítottuk össze (amelyek Eurázsia különböző térségeiből származnak), közöttük a magyarországi magyar mintával. A kiválasztott populációk között ott szerepelnek a Madjar törzs relatív földrajzi közelségében élő népek (kazakok, üzbégek, oroszok, evenkik, mongolok, tadzsikok, türkmének, kirgizek stb.). Továbbá olyan távolabbiak, amelyekkel az idők során kapcsolatuk lehetett (törökök, ujgurok, ukránok, bolgárok, mandzsuk, különböző kaukázusiak, közel-keletiek, finnek, lappok stb.) és összehasonlításnak különböző európaiak (németek, franciák, görögök, lengyelek, olaszok, stb.), távol-keletiek (koreaiak, japánok, kínaiak stb.).

A madjar törzs mintája igen homogénnek bizonyult az Y-haplocsoportok eloszlását tekintve (szemben az embertani jellegeikben mutatott heterogenitással!)
Az Y-kromoszóma NP analízis (AMOVA-analízis, Arlequin software alkalmazásával) révén kapott eredmények igen figyelemreméltóak abból a szempontból, hogy igen közel került egymáshoz a magyarországi magyar és a kazakisztáni madjar minta.

Általánosságban elmondható, hogy ritka az, amikor földrajzilag két egymástól ilyen távoli hely (légvonalban is kb. 3000km) ilyen mértékben hasonlóságot mutat. Általános trend, hogy a különböző populációk a környezetükben élő populációkhoz hasonlítanak jobban, mint a távolabbi területek lakosságához. A földrajzi távolság növekedésével általában a genetikai távolság is növekszik
(ha nem is arányosan). Különösen jellemző ez a viszonylag régen (sok évszázada) egy helyen élő, letelepült életmódot folytató “alaplakosság” esetében. A különböző térségek (zónák) jellegzetes, hosszú idő alatt kialakult genetikai mintázatát a migráció módosíthatja a legszámottevőbben.

Az SNP-analízis eredmények alapján valószínűsíthető, hogy a mai magyarországi lakosság egy részének az ősei és a kazakisztáni Madjar populáció ősei között valamikor a múltban (mai történelmi és régészeti tudásunk szerint legalább 1300-1500 évvel ezelőtt) genetikai kapcsolat állhatott fenn. A mostani Y-kromoszóma vizsgálat ad először egyértelműen meghatározható (mérhető), összefüggést és ezáltal konkrét kapcsolódási pontot a mai Kárpát-medencei magyar lakosság, és egy Urálon túli terület népessége között.”

Forrás:  Bíró András Zsolt antropológus