Nagyon sok félreértés és félremagyarázás van a magyarság dolgában.

Jól körülhatárolható magyarellenes körök igen veszélyes vizekre tévedtek. Ezek a körök már odáig is eljutottak, hogy a magyarságot, a magyarság létét, mint ” etnoszt” is megkérdőjelezzék.
Azt mondják és ezzel kapcsolatosan, különösen a liberális sajtóorgánumokban, egyre több publikáció jelenik meg, hogy magyar az, aki magyar állampolgár.
Magyar az, aki a liberális identitás választás szabadságával élve elhatározza, hogy etnikailag magyar.
Mindazok “magyarok”, akik a történelem igazságtalansága folytán a Kárpát-medence, jelenlegi gúnyhatárok közé préselt Magyarországában élnek.
De vannak olyanok is, akik a magyarságot, a marxista társadalom és történelemszemlélet alapján, társadalmi kategóriaként a Magyar Köztársaság területén elő “dolgozó néptömegnek”, illetve az itt élő népek összességeként határozzák meg!
Léteznek azért, a liberális körökön belüli a magyarság vonatkozásában árnyaltabb meghatározások is, amelyek nyelvi-nemzeti hovatartozásként határozzák meg a magyarság fogalmát.

Kedves olvasó!

Okuljunk egy bölcs megközelítésen!

Csak azoknak lesz sikeres jövőjük, akiknek múltjuk is volt, viszont azoknak marad meg a múltja, akik erős kezekkel képesek jelenüket kézben tartani! Mert, ha ez mások kezébe kerül, akkor ezt a történelmet is mások, méghozzá a saját szájuk íze szerint fogják megírni!
Tehát, azokat, akiket a magyarság fogalma megillet szorítsa erős kézzel magyarságukat és magyarságuk jelenét, azok hétköznapjait!

Magyar nép, magyar nemzet ?

A “nemzet” szó, általában csak modern államisággal rendelkező népek fogalmát fedi. A középkorban vagy ennél régebbi korokban ezt a fogalmat értelemszerűen a magyarságra sem lehet vonatkoztatni.
A magyarság, mint nép, de egyben meghatározás, népi megjelölés, nem a modern államiság korának terméke, hanem történetét az i.e. 1000 és 500 körüli évektől írják. A magyarságnak, mint népnek, etnikumnak az anyagi és szellemi kultúrája ezekbe a régi korokba nyúlik vissza!

A néptörténet kutatói a félreértések elkerülése végett a népi hovatartozás jelölésére a görög ” etnosz” vagy etnikum szót használják.

Hogy mit kell ezalatt érteni, mit kell etnikum alatt érteni, így a magyarság alatt, mint etnikum fogalom alatt értelmezni, azt a néptörténet elméletének kiváló szakértője, Ju. V. Bromlej

http://books.google.com/books?id=Od8XG6baVeUC&pg=PA8&lpg=PA8&dq=Ju.+V.+Bromlej&source=bl&ots=-jbO7aPZuW&sig=TrVAx0dVt9cHfRe0ZXWW_K8ffWk&hl=de&ei=nYklTPGMHIKjOLfnzPMH&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=9&ved=0CDYQ6AEwCA#v=onepage&q=Ju.%20V.%20Bromlej&f=false

a következőképpen határozza meg;

” A szó szűkebb értelmében használt etnosz, a legáltalánosabb formában úgy határozható meg, mint olyan történelmileg kialakult emberi közösség, amely viszonylag állandó közös kulturális ( nyelvet is ideértve) és pszichikai jegyekkel rendelkezik, ezenkívül tudatában van más, hasonló közösségektől való különbözőségének”

Az alábbiakban kerülni fogom a szigorúan tudományos “etnosz”-t, helyette a “nép” szóval jelölöm annak tartalmát.

Minden népközösség (etnosz, etnikum) kialakulásának igen fontos feltétele az, hogy egyes csoportjai ( nemzetségei, törzsei) ne éljenek olyan nagy távolságban egymástól, amely a közöttük levő kapcsolat megszakadásához vezethet.
Nagy távolság esetén ugyanis nem alakulhatnak ki az egységbe kovácsoló
közös kulturális jegyek. Ezeket a kulturális jegyeket, amelyek egy-egy közösség népi jellemvonásához tartozik, aligha lehet pontokba szedve felsorolni. Ezek közül azok a legfontosabbak, amelyekre leginkább hat a hagyomány megőrző ereje, amely nemzedékről, nemzedékre, szinte a legkisebb változtatás nélkül öröklődnek át.
Különösen fontos helyet foglalnak el a különféle szertartások és a közösségek viselkedési formái.
Addig egyetlen közösség nem tekinthető népi egységnek, ameddig tagjaiban nem tudatosul együvé tartozásuk és a többi közösségtől való különbözőségük.
Ezért az ősi “MI” és az “ŐK” szembeállítást mai kifejezéssel mai kifejezéssel népi vagy nemzeti öntudatnak nevezzük.
Ennek az összetartozási öntudatnak a kialakulásában lényeges szerepe volt a közös nyelvnek és annak a népnévnek, népi megjelölésnek, ahogy a nép saját magát megnevezi, – magyar -.
A népnév létrejötte arról árulkodik, hogy az adott népnek igénye van arra, hogy magát más csoportoktól megkülönböztesse.

A népi együvé tartozás tudati tényezői közül kétség kívül a közös származás tudatának van a legnagyobb jelentősége!
A vérségi kapcsolatokon alapuló társadalmakban ennek óriási összetartó ereje van. Az egyes nemzetségek egyik legfontosabb jellemzője a közös ősöktől való származás tudata. Ugyanilyen származástudat fűzte és füzi, mind a mai napig össze az egy néphez tartozó nemzetségeket is.
Ennek a geneologiai levezetéseken túlmenően populáció genetikai háttere van, hiszen egy adott népességen belül minél nagyobb arányú a származástanilag, geneológiailag közös ősök aránya, annál nagyobb a csoporton belüli összetartozási érzés, kohézió, és a csoportért vállalt önfeláldozó képesség, altruizmus és az egymással kapcsolatos úgynevezett bizalmi index!

Joggal merül fel a kérdés, hogy mi okozta, hogy egyes népközösségek hosszú évszázadokon, sőt évezredeken keresztül megőriztek , a környező népektől eltérő sajátos népi jellemvonásaikat. A válasz egyre határozott formában e közösségek endogám, azaz a csoporton belüli házasságban jelölhető meg, amelynek ugyancsak természettudományos humángenetikailag jól megfogalmazható magyarázatai vannak.
Sokan ezt tudatlanságból valamiféle degenerációhoz vezető belterjességnek nevezik és arra hivatkoznak, hogy a ” magyar nép a különféle idegenek befogadásával vált erőssé”. Ennek pontosan az ellenkezője az igaz, nem beszélve a kiindulási alap ferdítő hamisságáról, amely a multikulturalitást próbálja piedesztálra emelni.

A magyarság népen belüli endogámiája, sokáig kizárólag a magyar népen belüli házasodást jelentett, amelyen belül szigorú, a magyar népet alkotó nemzetségeken belüli exogámia uralkodott!
Amely azt jelentette, hogy a magyarságot alkotó nemzetségeken belüli házasodás tilos volt. Egy nemzetségen belüliek nem léphettek egymással házasságra csupán a másik nemzetséghez tartozóval. Viszont mindez egy népen belül történt, egy nemzetség tagjai tehát egy népen, a saját népén belül választottak házastársat
Ez a népi közösségen belüli házasság volt a kulturális hagyományok és együvé tartozás tudatának legfőbb megőrzője!
A magyar népen belüli házasság kötelező ereje persze nem volt akkora, mint a nemzetségeken belüli exogámia szigora. Ezért a népi csoportokon kívüli, tehát más népekkel kötött házasságok nem számítottak ritkaságnak, de nem is voltak gyakoriak.
Hiszen a más népekkel a saját népi csoportokon kívüli tömeges méreteket öltő házasságok a legnagyobb mértékben fenyegetik a népi hagyományok létét.

A zsidóság egyik legnagyobb prófétája Jeremiás is intően emeli fel szavát az ellen, hogy a zsidó nép külső népekkel házasságot ne kössön és ezáltal fokozatosan ne asszimilálódjon, hanem ehelyett az ” együtt, de külön-külön” receptjét írja elő, mint az egyetlen lehetséges módot arra, hogy a zsidó nép és zsidó lét fennmaradjon. Ezt a zsidóság vallási törvényei nyomán szigorúan évezredekig be is tartotta, ezért is tudott annyi archaikus, egykori négymúltú népet a jelen időkig túlélni és annyi megpróbáltatáson felülemelkedni. Ezért is teljesen hiteltelen, ha egy zsidó származású értelmiségi a multikulturalitás és a másság határtalan toleranciája mellett tör lándzsát és ezt ajánlgatja másoknak. Mert, ahogy a mondás is tartja: “Quod sibi non vis, alteri ne feceris”. ” amit magadnak nem kívánsz, olyant másnak sose tégy”

A kutatók számításai szerint a csoporton belüli házasságoktól való 10-15% -os eltérés még nem lehet veszélyes az illető közösség népi alkatának megőrzése szempontjából. Ha azonban tartósan 80% alá süllyed e csoporton, vagyis az adott népen belüli házasságok aránya és ezt a népen kívüli házasságok váltják fel akkor fennáll a teljes beolvadás lehetősége, az eredeti népi karakter és eredeti kulturális jelleg fokozatos, majd egyre gyorsuló felszámolódása.

Ez különösen akkor jelent veszélyt az adott nép eredeti identitására, ha kívülről teljesen más eredetű, más etnogenezisű, és más kultúrába tartozó népek veszik körül.
A magyarságnál pedig ez a helyzet mivel, mint ural-altáji nép egy számára teljesen idegen népi-etnikai környezetbe van beékelődve és nem a rokon etnogenezisű népek veszik körül.

De még nem késő, különösen ha van szándék!
A Turán Alapítvány és tiszteletreméltó támogatói ez a nagy közös tudatalattinkat hozták a felszínre, azt az érzést és vágyad, amely magyarságunkban már ott motoszkál hosszú évszázadok óta.
Amit röviden úgy lehet hívni, hogy MAGYARNAK MEGMARADNI ÉS MAGYARKÉNT ÉLNI!
A fenti gondolatokkal csupán érzékeltetni akartam néhány problémát, hiszen a jelenségek részletes leírása kötetekre rúgna, amelyek már meghaladnák felkészültségemet.

Szeretettel üdvözlöm a kedves olvasót.

de Karatna

panturanizmus@action.ms

4  1

Kedves GGizus, Hubina Zoltán és Zoltán!

A KURULTAJ portálját én egy családi körnek tekintem, ahol őszintén beszélgethetünk, hiszen együvé tartozunk.

Senkit nem volt szándékomban megbántani!

A magyarság dolgában különféle álláspontot képviselünk, még akkor is, ha a magunk jó szándéka szerint egyfelé haladunk.

Magyarság dolgában, őszintén megvallom , fundamentalista álláspontot képviselek. Ezt a fundamentalizmust a nagyszülői házban szívtam magamba, olyan emberek között, akik saját személyükben és baráti környezetük által, a XIX. század végi és XX. század eleji magyar-turáni és turulista, Magyar Közösségi mozgalmak megalapítói és életben tartói voltak, ameddig csak lehetett, de 1943-ig biztosan, és 1945 és 1946 között egy nagyon rövid ideig.

Magyarság ügyében, mint ideológiai táplálékból, a mártír, vitéz Bajcsy Zsilinszky Endre szellemiségéből merítek erőt.
A természettudományok területén pedig, mint objektív és prioritást elvező tudományos területről, a humán genetikából, valamint a régészeti feltárások anyagi kultúrájából és az etnográfusok által feltárt szellemi kultúrából.

Egy néppé gyúrt etnikum, úgy, mint a magyarság is, a környező népektől etnikailag eltérő karakterében, eltérő genetikai jellegzetességeiben, szociokultúrájában, speciálisan rá jellemző anyagi és szellemi kultúrájában, neveiben, nyelvezetében, etnogenezise általi gyökereiben, “teremtés történetében”, mondáiban, legendáiban, meséiben, szájhagyományaiban különbözik.

(erre vonatkozó fenti gondolataimat ennél tömörebben nem tudom összefoglalni)

Populáció-genetikai és etológiai vizsgálatok bizonyították, hogy egy adott populáción belül, ( jelen esetben egy vizsgált emberi közösségen belül), az altruizmusra való hajlandóság, vagyis az adott emberi közösség fennmaradásáért hozott áldozatkészség, valamint a csoport kohézió, azaz az összetartozási érzés, a -MI- tudata annál nagyobb, minél számosabb az adott közösségben a származástanilag, a közösségre jellemző és annak etnikai karakterét meghatározó ősi közös gének előfordulási aránya!

A tudományos “varázs szó”, ebben az esetben az úgynevezett ENDOGÁMIA!

Vagyis a ( fentek szerint definiált ) népen belüli, párválasztás házasodás.

A XV. század végéig nagy Magyarországot benépesítő, mintegy 5,5 milliós autochton népesség 80%-ka ural-altaji eredetű, etnogenezisében azonos gyökerekkel rendelkező népesség volt.

Sajnálatosan a XVIII. században, — nem kevés politikai meggondolástól áthatott– magyarországi betelepítési politika súlyos csapásokat mért az eredeti magyar népességre.
A betelepített és betelepedett szlávok, germánok, vlachok, majd a XIX. század végén (nagy számban beáramló) galiciai, illetve keleti,
közép-ázsiai gyökerekkel bíró askenázi zsidóság, majd napjainkra az indiai eredetű cigányok, Magyarország számos régiójában teljesen szétzilálták, az egykori magyar autochton lakosság népi, etnikai, szociokulturális karakterét.

Az Ural- Altaji, Turáni népességhez tartozó magyarság geopolitikai tragédiája, hogy nem azokkal a népekkel volt körülvéve, — még rövid határszakaszon sem érintkezve –, amelyekhez etnogenezise kötötte.
Természetes fogyását és járványok által okozott és háborús veszteségeit nem saját ural-altaji gyökereihez tartozó népességből reprodukálta, hanem homlokegyenesen más etnikumokból, akik adott esetben korábban halálos ellenségei voltak.
A magyarság, mint ural-altáji nép a germán és szláv tengerben dacolt és dacol mind a mai napig az etnikai megmaradásáért.

Tudományos megfigyelés és publikált megállapítás, hogy ha az eredeti, autochton népességbe imigráció, betelepedés révén több, mint 20% idegen etnikai, idegen kultúrákat hordozó népesség kerül, vagyis az eredeti népesség 80% alá zsugorodik, akkor fokozatosan elveszíti korábbi sajátos , csak rá jellemző alapkarakterét, genetikai jellemzőit.

Ezek pedig mind- mind egy társadalom értékrendjében és saját egykori múltjához való kötödésében vagy elutasításában tükröződnek vissza.

Legyünk reálisak!

Különböző kultúrákból és etnikumokból Magyarországra került emberek leszármazottai, hogyan is érezhetnék sajátjuknak Magyarország régmúltjának történelmét? Hogyan érezhetnék őseiknek a magyarság őseit, amikor ehhez egykoron Magyarországra bevándorolt őseit, sem történelmi szálak, sem pedig genealógiai alapok nem kötik.

Természetesen lehet egy identitást felvállalni, de én ezt helyesebben inkább egy magyarsággal kapcsolatos lojalitásnak nevezném.

A hangsúly a lojalitáson van!

Azon a lojalitáson, amely minden Magyarországra telepedett idegen etnikumú és idegen kultúrát hordozó népcsoporttól és ezek leszármazottaitól a magyarság irányában elvárható, azon a földön, melyen új hazára leltek, azon a földön amelynek megőrzésében a magyarság oly nagy keserűséggel és vérthullató küzdelmek árán megfogyatkozott!

Nem akarom nyújtani a hozzászólásomat, csupán akkor, ha erre a szerkesztőktől biztatást kapok.

Zárógondolatként úgy gondolom, hogy a természettudományos megállapításokon túlmenően, nyelvében és nevében él a nemzet, ezért azok, akik őseik, felmenőik közül a magyar nemzetiségű, magyar etnikumú eleik kultúrájával vállalnak identitást és sorsközösséget, azok ezt családi nevükben, magyar őseik, egyenesági felmenőik nevének továbbvitelével és a következő generációkra történő áthagyományozásával is képviseljék.

Ha egy “Sztojanovity”, aki magyarnak tartja magát és édesanyja neve “Bezerédy Ilona”, az bizony édesanyja magyar nevének átvételével, megőrzésével is még hatékonyabban kifejezheti magyarsághoz tartozását, különösen akkor, ha ez csupán 10 ezer forint okmány bélyeg megfizetésével jár.

Szeretettel üdvözöl benneteket; Attila

Well-loved. Like or Dislike: 6  1

Szerintem, félreértelmezte GGizus és Attila sorait, hiszen nagyjából azt írták, amit Ön!
Ennek ellenére minden félnek igaza van, hiszen egy arab orvos tényleg nem lehet származásilag magyar, viszont itt élve érezhet magyarként. A magyar felesége és az orvos gyerekei ebbe a kultúrába szocializálódnak = ők már magyarok.
Minthogy az Ön több évszázada „betelepített” északi szláv (direkt nem írtam szlovákot, hiszen a szlovák nép csak a 19 század végére vált néppé az erőltetett pánszláv eszmék miatt) rokonai is mind a magyar néplélekkel fonódtak egybe. És Ön mára – a neve ellenére is – nyugodtan mondhatja magát 100%-ig magyarnak, pláne, ha így is érez.

Amúgy a történelmi Magyarország területén pont ez volt az összetartó erő „HUNGARUS” tudat, minden néprétegnek, főleg a Felvidéken élő északi szlávoknak Hungarus tudatuk volt! Ők szláv anyanyelvű magyarnak tartották magukat. Minthogy azok is voltak. (Máig is azok lennének, ha nem jön a szégyenteljes Trianon és az erőszakos és hamis elszlovákosítás, ami ma is tart.)

Mindenesetre aki magyarnak tartja magát, a magyar kultúrán nőtt fel, és fáj neki Trianon az magyar.

Üdvözlettel: Zoltán

3  2

GGizus és az Ön levelezését olvasva egy kérdés merült fel bennem:
Az a magyar aki annak vallja magát v. az aki annak született?
A családnevem alapján (Hubina) szláv (szlovák-tót) származású vagyok. A családom a török hódoltság után lett betelepítve, de azóta tulajdonképpen csak magyar (nevük alapján) emberekkel kerültek rokonságba, keveredtek.
Értem/megértem a arab orvossal kapcsolatos fejtegetését de nem teljesen értek vele egyet. Sajnos a mai világ, életforma bebizonyította, hogy a magyar név és génállomány kevés!
Tudom, hogy Ön nem akarja senki nemzeti identitását megkérdőjelezni. Ami miatt mégis írok az, hogy miután elolvastam sorait, úgy éreztem magam mint akit leforráztak… Tudom, hogy a származás és az identitás más dolog, de mi sem olyanok vagyunk már mint az őseink és a fent említett arab orvos leszármazottai lehet, hogy már “hivatalosan” is magyarok lesznek mert a keveredés miatt több magyar vér lesz bennük mint arab…
Mi számít akkor?
Aki magyarnak vallja, érzi magát és úgy is viselkedik, nekünk nincs jogunk ezt megkérdőjelezni. Jelen helyzetben nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust, mégha a tudomány mást is mond!
Szerintem a magyarság elhatározás és hűség kérdése! Legalábbis számomra! Tudom, hogy ehhez általában több generációnyi együttélés és keveredés szükséges, de had legyek idealista.
Tisztelettel:
Hubina Zoltán

1  0

Kedves GGizus!

Korábbi írásommal megsérteni senkit nem volt célom, csupán tényeket rögzítettem. Ezeket a tényeket pedig elsődlegesen a tudomány, valamint a történelem szolgáltatta és szolgáltatja és az a Turán Társaság, amely újjá alakulásával annyi magyar ember vágya teljesült.

A TURÁN-i gondolat ezer éves magyar gondolat!

Olyan gondolat, amelyet, hol az európai kereszténység különféle intézményei, hol a Habsburg, hol meg a bolsevik ideológia miatt kimondani, megélni nem lehetett.

A zsidó bölcs Baruch SPINOZA mondotta 1675 táján ” Szabad ország az, ahol azt gondolom, amit akarok és azt mondhatom, amit gondoltam.”

Most végre szabad országban élhetünk, ahol mint hamujából a főnix madár éledhet újra a TURÁNI gondolat és én is végre azt mondhatom ki — sok magyar társammal együtt–, amit a szívünk kimondat velünk.

AZT ÍROD: (idézem) “Ismerek olyan arab származású orvost, aki különb magyar mint az aki itt a közpénzen megszerzett diplomájával rögtön külföldre megy mert jobb élet van arrafelé.”

KEDVES GGizus!

A te ismerősöd nem lehet senkinél, semelyik magyarnál “különb magyar”, mert nem az!

Nem bizony, mert sémi-arab!

KÜLÖNB EMBER VISZONT LEHET!

Lehet jellemesebb, szorgalmasabb, a magyar nemzeti ügyhöz lojális,
de magyar nemzetiségű az nem lehet,mert nem az, hanem magyar állampolgár, ( amely egy állampolgári jogállást jelent)!

Az etnikai hovatartozás elsődlegesen leszármazás, geneológiai, genetika, etnikai, másodlagosan szociokultúra, szocializációs kérdés.

Akármennyire becsülöm a szefárd zsidóságot, hiába határoznám el magamat arra, hogy szefárd zsidó etnikumba tartozzak, az nem fog sikerülni, MERT EZ BIZONY NEM ELHATÁROZÁS KÉRDÉSE!

Nem kell viszont ahhoz valakinek, sváb,tót,rác,oláh, bunyevác, sokác, szász,horvát, szlovén, örmény, zsidó, cigány, létére másnak mutatkozni és másnak mondania magát, mint ami valójában, ha LOJÁLIS a magyarsághoz.
Csupán ennyi kell!
Lojalitás!

Meg még valami!

Ne bántsd a MAGYART!

Üdvözlettel: Attila

Well-loved. Like or Dislike: 7  1

Sok köszönet érte még akkor is ha CD-n nézegetem vagy a youtube kisfilmjein meg, mert nem tudok eljutni még a hortobágyi pusztákig sem.

Igazat kell adnom Varga Zoltán úrnak abban hogy a biztos történelmi adatainkat és kapaszkodó gyökereinket így Attila illetve Árpád honfoglalását és a csatlakozó történelmi adatainkat megtartani sőt gyerekeinknek továbbítani kötelességünk!

Hiába tudom Sian Qian a Xiungokról való történelmi írásairól melyet a hazai portánál megvettem mégis a kárpátmedencei magyarság valós alapgyökere az Árpád illetve Attila és népének letelepedése szálláshelyeinek kijelölése azok régészeti leleteinek feltárása ma!

Nem értek egyet azzal a meglátással, hogy csak az a “magyar” akinek “eredeti?” magyar, hun kun székel vér csergedez ereiben mert ugyan kelet balti típusú alkatom arcom és tudomásaim szerint olasz német stb emberek vére is csergedezhet ereimben, sőt uram bocsá még olasz felmenőim révén zsidó is tán mégis MAGYARNAK születtem!

És az vagyok ízig vérig!

És az a magyar aki 100% annak vallja magát és minden automatikus mozdulata a másik embernek segíteni! – főleg ha az magyar!
Stim? – Attila?

Mint névadód Attila magyar vezér bizony nem tett legalábbis a leírásai szerint különbséget csak fapohár és aranypohár között.
Ha az elfoglalt föld emberei hűséget esküdtek neki bevette népébe bizony akár cikória akár babból volt szívem.

Ismerek olyan arab származású orvost, aki különb magyar mint az aki itt a közpénzen megszerzett diplomájával rögtön külföldre megy mert jobb élet van arrafelé.

MAGYARságunkhoz hűségesnek lenni, bár MO-ban jóval könnyebb mint az elcsatolt területeken de az az valós magyarság!

2  0

Diákkorom óta egyik nagy vágyam volt, a Turáni Társaság újraélesztése.

Archívumokban olvasgattam a társaság korabeli folyóiratait.
Vágyaimat csupán diáktársaim körében tartott eladásokban élhettem ki.

Az eredeti társaságnak minden magyar érzelmű, — de azt is mondhatom, hogy az autochton magyar nemesség jelentősebb képviselője, értelmisége — lelkes tagja volt.
Ezek közül is kiemelném gróf Teleki Pált, a társaság elnökét.

A társaság által megfogalmazott nyilatkozatok állandó támadásoknak voltak kitéve.
Különösen azon értelmiségi körök részéröl, akiknek őseit valamikor a XVIII. század elejétől, Habsburg I. Lipót ötlete alapján, majd Mária Terézia idejében az ” Ungarisches Einrichtungswerk” ( Magyarország berendezése — német szájíz szerint !!! egyéni, de megalapozott kiegészítésem, amely nem része a fordításnak- ), keretében telepítették be hazánkba, mint jobbágyok és iparosok, a germánok és szlávok által lakott területekről. Itt különösen kiemelném Schmidt József személyét, aki német családi geneologiai háttérrel oktatta ki a Turáni Társaság tudós magyar tagjait, arról, hogy mi is tulajdonképpen a magyarság!

A helyzet azóta csak rosszabb lett.

De ez a kör tovább bővült!

A társaság tevékenységét támadó gúnyos kritikusok, üzengetők tábora azon értelmiségivé lett személyekkel is gyarapodott , akiknek felmenőit Galicia irányából, a XIX. század közepétől, de leginkább a Kiegyezés után fogadták be Magyarország területére.

Kettőezer elején titokban elhatároztam, hogy az egyik külföldön működő nemzetközi magyar kulturális intézményből, -amely későbbiekben irányításom alá került- Turáni népek kulturális magyar irányítású bázisintézményét hozom létre.
Sajnos ezt az anyagi források hiánya és a külföldi ország illetékes körei ellehetetlenétették.

Ekkor kerültem kapcsolatba az Uygur, azóta közössé vált barátaikkal, pl. Ümit Hamittal is.
De ez egy másik történet.

Mint valami égi jel, mint valami tárgyiasult tudatalatti közös nagy eszmélés értesültem arról, hogy valakik és valahol, az álom valóra váltásán már nem csupán elmélkednek, de kézzel fogható valósággá változtatták. Nos ez volt az a kiváló és múlhatatlan érdemű társulat, amelynek WEB OLDALÁRA, most éppen ezeket a sorokat rovom.

Tudomásul kell venni, hogy az Ural-Altáji, turáni népek családjába tartozó magyarság geneologiáját, pontosabban ethnogenesis-ét nem a mondák világából, a legendák köréből, hanem az igazolható természettudományok területéről lehet minden kétséget kizáró módon levezetni.
Mondani szoktam, a XXI. században a geneologia és a genetika kéz a kézben jár egymással.
Ne felejtsük el, hogy az ember elsődlegesen biológiai és csupán másodlagosan társadalmi lény!

A magyarság etnológiai háttere mindennél hitelesebben biológiai örökítő anyagában, a génben van megírva, méghozzá, ha úgy tetszik molekuláris szinteken. De mindenképpen a fehérjék szintjén, mivel a gén nem más mint egy fehérjemolekula elállításának információját hordozó DNS láncrészlet.
Örülök, hogy vizsgatárgyaim között a genetika is szerepelt és természettudományos műveltséggel, majd azt társadalom tudományi területtel kiegészítve, napi szinten élem meg annak az igazságát, mely szerint a természettudományoknak van prioritása mindenek felett, így a magyarság vizsgálatánál is.

De akkor mi itt a gond?

Az bizony van bőven!

A magyarság, pontosabban az a Ural-Altáji gyökerű turáni nép, amely többször elfoglalta és többször visszatért kárpát-medencei hazájába, és mint valami ék, vagy inkább, mint valami sziget hatolt be és dacolt a körülötte hömpölygő és mindent elborító szláv és germán tengerrel.
Tehát, ez a TURÁNI nép, amelyet magyaroknak nevezünk olyan népek által voltak és vannak körülvéve, amelyekhez sem lelki alkatban, sem emberi karakterben sem szociokultúrában, sem történelmi gyökereiben, sem genetikai hátterében – nem , hogy nem hasonlatos- , de homlokegyenest mások!!

A magyarság nagy tragédiája, hogy a szláv népek tengere és hullámverései és a germán áradat és azok könyörtelen politikai érdekei elvágták természetes és archaikus etnikai báziásitól.

A magyarság azon kevés népek közé tartozik, amelyik természetes etnikai reprodukcióját nem saját etnikai forrásokból, hanem idegen hatalmak által betelepített, vagy maguktól betelepedett szláv és germán, de legkevésbé sem ural-altáji -turáni etnikai forrásból tudta, — vagy pontosabb megfogalmazással– volt kényszerülve meríteni, illetve biztosítani.

A magyarság tragédiája, hogy számára teljesen idegen etnikumok érdekei miatt, olyan testvéri rokoni, azonos gyökerű és azonos archeo- szociokultúrához tartozó népekkel volt kényszerítve élet-halál harcot folytatni, akiket a sors inkább maga mellé rendelt volna, mint ellene! ( Tatároknak, Törököknek nevezett genetikailag azonos testvérnépek ellen hadakoztunk, míg az etnikailag és kulturálisan teljesen idegen németek tragikus szövetségében álltunk.)

A jelenlegi magyar társadalom egymásnak ellentmondó, egymásnak neki feszülő szándékai mögül is kisejlik az a hatalmas és romboló hatású “etnikai heterozigozitás”, amely olyan rkártákonyan hat a magyarság cselekvési egységére.

Ha valaki elutazik Közép-Ázsia környékére, vagy azon túlra, ott az emberek zöme Ural-Altáji, turáni, ezen belül turk illetve magát töröknek mondó nép, Baskír, türkmén, azeri, tatár, üzbég, kazak, dagesztáni avar, vagy kaukázusi cserkesz,vagy karacsáj vagy éppen ingushétiai csecseny.

Ha ezeknek a testvérnépeknek meghallgatjuk a pentaton zenéjét és megnézzük vagy eljárjuk a táncaikat vagy megcsodáljuk a ruháikat, akkor megdobban a szívünk és érezzük a hazai ízeket.

Ezek után nézzünk meg egy tót, illetve szlovák nép táncot vagy valamilyen szláv táncot és zenét vagy németet. Teljesen idegen!

Ez nem a mi világunk!

Ha tetszik ha nem ez a világ számunkra idegen!

No de!

Ez nem így van azok számára, akiknek “vérében zömmel ezen etnikumok csörgedeznek”.

Nem tagadom, hogy a magyarság vállalás kérdése is. A pótkávét nagyanyám kávénak hívta, pedig tudta, hogy maláta, meg cikória. Nem zavarta, hiszen akkor nem volt másra lehetősége.
Ez van ha tetszik, ha nem! Mert ahogyan a mondás is tartja a vér nem válik vízzé.

Azáltal, hogy a keleti szláv tenger átjárhatóvá vált és a politika is átalakult a magyarságnak évszázados ( számára fel nem róható) mulasztásait kell pótolnia.

De most más helyzet van!

Ismét össze kell állnia , annak ami össze tartozik!

A turáni népeknek meg kell fogniuk egymás kezét és soha többé el nem engedni.
Elutasítani, minden kijátszásra, szembefordításra irányuló mesterkedést.
A jövőben sem vallás, sem pedig ideológia, de a legkevésbé a politika nem választhatja ezeket a testvérnépeket ketté.

Akiknek családi gyökereik, származásuk, folytan nincs innyére a magyarság ilyen irányú törekvése és mozgalma, annak azt ajánlom, hogy keresse a saját társaságát, saját szociokulturális és etnikai közösségét.

Szeretettel köszöntelek benneteket: Attila

5  2

Tisztelt Judit Szechenyi!

Bíró András jelenleg a Kurultaj szervezésével kapcsolatosan külföldön tartózkodik. Engedje meg, hogy felhatalmazásával, távollétében én válaszoljak levelére.

Köszönjük kedves sorait, és örömünkre szolgál, hogy figyelemmel kíséri honlapunkat.

A Magyar-Turán Alapítvány, melyet jómagam alapítottam, s melynek kuratóriumi elnöke Bíró András Zsolt, elsődleges célul tűzte ki a magyar nemzettudat erősítését a tudomány segítségével megalapozott vitathatatlan tények feltárása és bemutatása útján.

Jelenleg nem létezik olyan, szakértők által írt tudományos kutatási anyag, ami a levelében megfogalmazott állításokat bizonyítaná vagy csak részben is alátámasztaná. A tudomány által (országtól és pártállástól függetlenül) bizonyítottan és elfogadottan sajnos nem ilyen kép bontakozik ki, amit Ön felvázolt. De ez nem baj. Azzal kell foglalkoznunk, amink van, és amit biztosan nem vehet el tőlünk senki. A hipotézisek, bizonyíthatatlan, sokszor egymásnak is ellentmondó elképzelések sehová sem vezetnek, csak összezavarják a fejeket. Sokszor a tudományos cikkek egy-egy részletét kiemelve a környezetükből fordítják le (általában laikusok) magyarra és dobják be az internetes tömeglevelezésbe. Általában az alapján válogatva, hogy kinek mi vág egybe (vagy legalább azt a látszatot kelti) az ő elgondolásaival (leginkább a romantikus fantáziájával) anélkül hogy ismernék annak valódi hátterét illetve összefüggéseit.

Sokszor olyan “fantasztikus” leletekről, dokumentumokról írnak tanulmányokat sőt könyveket, amelyeket senki soha nem látott, semmilyen gyűjteményben vagy múzeumban nincsenek beleltározva, valamint előkerülésük pontos színhelyét és körülményeit mindig “diszkrét” homály fedi…

Őstörténetünkkel kapcsolatban sok a rejtély és a homályos pont, és ez minden népnél így van ! Azonban a mi történelmünknek vannak konkrét, jól megfogható eseményei (krónikák, lejegyzések, követjelentések és gazdag régészeti valamint antropológiai anyag) és szereplői is !!!

Igen, nem kell szégyellnünk, sőt erre kell büszkének lennünk: Árpád vezér és honfoglaló magyarjai elfoglalták ezt a földet (nem ők voltak ez elsők, de az ő utódaiktól hosszú évszázadokig nem tudta elvenni senki), dacolva mindenkivel, kivívták a helyünket itt, Európa szívében. Ez nem jelenti azt, hogy itt előtte nem éltek emberek! Azonban az előtte itt (régiónként is más és más törzsek illetve népek) élők (önmagában is kevert lakosság valószínűleg több nyelvet is beszélve) egy része elvándorolt, a beköltöző magyarságnak kevésbé fontos peremvidékekre húzódott, a többiek pedig fokozatosan beolvadtak a magyarságba és nem fordítva! Valószínűleg a legnépesebb csoport az eredetileg szintén döntően ázsiai eredetű avarság maradékai (és annak kevert formái) valamint a különböző szláv csoportok voltak. Nem éltek milliók a Kárpát-medencében a Honfoglalást közvetlenül megelőző időszakban. Bár bizonyos pánszláv eszmék elkötelezettjei ezt terjesztik és örülnének az ön felvetéseinek! Az antropológiai és régészeti leletek (paleodemográfiai elemzések) azt cáfolják, hogy (az akkori európai viszonylatban) magas lett volna a népsűrűség a Kárpát-medencében. Az új hont alapító Árpád és magyarjai folyamatosan megvédték ezt a Hazát (pl. Pozsonyi csata) a nyugatiak inváziójától (tehát nem lehettek olyan kevesen) és többek között ezért beszélünk még ma is magyarul. Előtte már egy sor nép elbukott és eltűnt a történelem süllyesztőjében, pedig némelyikük nagy hódító volt (szarmaták, hunok, avarok) az előttük itt élt népek nagy részének pedig a nevét sem tudjuk… Ezért azt gondolom, rájuk már csak ezért sem lehet egy nemzet identitástudatát alapozni! Bár a nemzetellenes erőknek pont ez a célja! A magyart mindig is félték és tisztelték Európa szerte. Azok, akik betolakodóként tekintenek ránk, semmit sem tudnak felmutatni őseikről ebből az időből. Ezért a környező (minimális történelemmel rendelkező) népek örülnének ha ilyen Őseik lennének mint Árpád vezér, vagy olyan konkrét eseményeket tudnának felmutatni a saját múltjukban mint mi a Honfoglalást amely 1100 éve történt! Ez a mi óriási kincsünk, velük ellentétben. Ezt irigyelik tőlünk, és éppen erre a legkárosabb minden olyan próbálkozás, ami ezt próbálja bagatellizálni és kihúzni a konkrétumokat a magyarság történelméből. Az Ön által felsoroltak -kevés kivételtől eltekintve- tudományos értékkel nem rendelkező tanulmányok, legtöbbjüket nem is szakember írta. Ezért nem foglalkozik velük a tudományos élet, nem azért, mert nem tud velük vitatkozni. Egy képzett szakember már az első mondatoknál észreveszi a szakmaiatlanságot. De egy jó logikai érzékkel rendelkező amatőr is felfedezheti a hibákat, hiányosságokat és önellentmondásokat ezekben a publikációkban.

Semino cikke nem vonatkozik a magyarokra mivel Magyarországról minimális genetikai anyagot elemeztek és nem is ez volt a kutatásuk célja, abból nem lehet következtetéseket levonni a magyarokra vonatkozóan! Ki kell ábrándítsam Önt, sajnos sokkal bonyolultabb a kép, semhogy egy cikk közvetett utalásait a magyar őstörténetre egészében lehessen rávetíteni. Béres Judit soha nem állította, hogy a magyarság 30%-a turáni mert nincs ilyen genetikai fogalom. Ez egy antropológiai taxonómiai meghatározás és mivel Béres Judit genetikus, ilyennel nem is foglalkozott! Arra viszont felhívnám a figyelmét, hogy a keleti eredetű népességek sem egységesen csak turanid típusból állnak, hanem pamíri, elő ázsiai, keleti mediterrán, armenid és egyéb kaukázusi variációk és mindezek kombinációja, valamint olyan típusok, amelyek a vándorlás során kapcsolatba kerültek vele (keletbalti, cro-magnoni stb…)

Azt pedig elmondhatjuk, hogy Henkey Gyula antropológus aki az eddigi legnagyobb magyarországi (és egyben európai) antropológiai taxonómiai vizsgálatot végezte (40 év munkája során -több tízezer emberen!) ráadásul regionális bontásban és családfaelemzéssel egybekötve (tehát a nemzetiségeket külön vizsgálta) kimutatta, hogy a magyarság döntő többségét (közel két harmadát) keleti eredetű típusok adják. A legnagyobb arányban a turanidok (és ezek kombinációi) vannak jelen (40-42%) ezt követi a pamíri típus (16-19 % régiótól függően) valamint különböző mediterrán és kaukázusi variációk. Ezt követik a különböző, önmagában is nagyon kevert és elég különböző európai eredetű rasszok (nem keverendő össze a nagyrasszokkal!) dinaridok, nordikusok, alpiak, kelet baltiak stb…

A nyelvészet meg egy egészen más tudományág. Nem érdemes vele annak foglalkozni, akinek nincs ilyen irányú szakképzettsége, mert könnyen tévútra jut. Úgy tudom, Varga Csaba saját bevallása szerint sem nyelvész, bár azt nem tudom, hogy az általa citált nyelveket milyen szinten beszéli. A meghatározott nyelvészeti módszerek nélküli szófejtés időtöltésnek ugyan jó, de a nyelvek rokonságának (különösen nem ezer évekre visszavetítve) megfejtésére nem alkalmas. A különböző nyelvek egymáshoz viszonyított genetikus kapcsolatának megfejtéséhez pedig szinte semmit nem járul hozzá! De konkrét példaként elmondható, hogy Varga Csaba nemrég közreadott egy orosz-magyar szóegyezéseket tartalmazó listát az interneten (tehát a munkacsoportunk tagjai olvasnak ilyesmit is!). Az egyezések nagy része például onnan ered, hogy Varga Csaba egy sor olyan szórt adott meg orosz szóként, amely több török nyelvben (egymástól függetlenül, eredendően) is megvan (több formában de azonos gyökben), tehát kölcsönszó az oroszban. Mivel ezen nyelvek (amelyből ered a lista szavainak egy része) egyikét sem ismeri Varga Csaba, ezáltal ha azt sem tudja, hogy milyen eredetű a saját listájának egy része akkor milyen érvényességgel fog levonni ebből következtetéseket… Egyébként sok ponton és hosszasan lehetne még folytatni Varga Csaba cáfolását, de nem ez a célunk és eddig sem tettük. Csak válaszolunk az Ön felvetéseire. Az Ön által említett nyelvészeti összefüggésekkel kapcsolatban még azt érdemes figyelembe venni, hogy a sumír nyelv még nincs egységesen (több nyelvész által elfogadottan) megfejtve, az etruszk meg még szinte semennyire (Alinei professzor megfejtéseivel semelyik nyelvész, sem itáliai, sem magyar nem ért egyet, sőt cáfolja ). Pont ez ad indokot az újabb és újabb hasonlítgatásoknak, de hát sajnos ahhoz nem lehet hasonlítani valamit amit nem ismerünk… De a kettő egymásnak is ellentmond mert az etruszk teljesen más típusú nyelv mint a sumír. Mi nem ismerjük az óhéber nyelvet de nem tudunk egyetlen (nyelvész szakember) által írt tanulmányt sem (legalábbis az utóbbi száz évben), amely az óhéber nyelvben magyar szavakról számolna be!

Mondakincsünk, népzenénk pedig igenis a távoli keletre is elvezet és pontosan, hogy a nomád világ néprajzában van a mondavilágunk, mesevilágunk és szimbolikavilágunk legrégibb rétegeinek az eredete. Legtöbbet már a kisiskolában illik ismerni. Felsorolni is hosszú az analógiákat (csodaszarvas, életfa, táltosmén, életmadár) Népzenénk legrégibb gyökereinek kutatásával kapcsolatban pedig figyelmébe ajánlom pl. Bartók Béla anatóliai gyűjtéseit és a török- türk zenevilággal kapcsolatban kifejtett álláspontját. A mostani kiváló kutatók közül pedig ajánlom figyelmébe Dr. Csajághy György tanulmányait és könyveit.

Röviden összefoglalva: a kevesebb néha több. Nem az egyre távolabbi múltban kell megtalálni őstörténetünk vélt megoldásait és a megváltást a bajainkra, hanem itt, a jelenben. Nem érdemes belemenni egy semmivel sem kecsegtető időlicitbe, hogy ki volt itt előbb, mert akkor hamarosan eljuthatunk az ősemberek szintjére!

Maradjunk a tényeknél és a valóságos eseményeknél, trendeknél (amelyeket történeti források, régészeti leletek és az antropológiai adatok is alátámasztanak) ne hagyjuk kihúzni a történelmünk alappilléreit. Különösen úgy, hogy nincs mit a helyére tenni! Ne cseréljük le a történelmünk konkrét eseményeit és dicső fejezeteit a majdnem semmire, tehát a valóságot a ködös-romantikus legtöbbször egymásnak is ellentmondó elképzelésekre vagy “neve sincs népekre”. Egy nép eredetével kapcsolatban úgysem az dönt, hogy mit szeretnének választani a különböző egyének és szervezetek, hanem a hagyományok, az identitástudat, a közösséghez való tartozás különböző múltba is visszavetíthető kritériumainak objektív, tudományos vizsgálata.

A magyarság újbóli felemelkedése a szilárd, kikezdhetetlen nemzettudatnál kezdődik! Ennek újbóli felépítése nagy feladat, de ennek kizárólag valóságos alapokon szabad csak nyugodnia.

A nyári találkozás reményében, tisztelettel: Varga Zoltán

Well-loved. Like or Dislike: 5  0

3  0