A magyarságot a kommunizmus és az elnyomás elleni harcok példaképeként tekintik
a legtöbb országban. Emlékezzünk most azokra, akik életüket adták a szabadságért
és a nemzet felemelkedéséért. Azokra, akik bátor kiállásukkal és tetteikkel igazolták a
magyarság szabadságszeretetét és rést ütöttek a zsarnokság páncélzatán. Emlékezzünk
azokra az ezrekre is, akik csak egyszerű hétköznapi emberként váltak áldozattá és minden
különösebb ok nélkül vagy mondvacsinált indokokból kifolyólag pusztították el őket.
Február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. 1947-ben ezen a napon hurcolták
el Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet csapatok.

Innentől fokozódik a kommunista terror gőzhengere Magyarországon. A történészek nagy
része egyetért abban, hogy a terror már 1945-től kezdetét vette, hiszen a Belügyminisztérium
a kommunista párt kezében volt, a hátuk mögött a szovjet hadsereggel.
Azonban ezen a napon nem árt rávilágítani az előzményekre, és a diktatúra mai napig
tartó hatásaira.
1919-ben a vörösterrorral kezdődött a magyarországi kommunisták rémuralma.
A Lenin fiúk a házra kitett magyar zászlóért is akasztottak, ám ez csak a véres felszín volt,
végső soron országunk legyengüléséhez és védelmi képességeinek teljes lenullázásához
vezetett a proletárdiktatúra ténykedése. Így sokban hozzájárultak ahhoz, hogy mára csonka
Magyarországon élünk. A legyengített belsőharcban égő hazánkat könnyebben szállták meg a
kisantant csapatai. Bár Stromfeld Aurél Vörös Hadserege próbálkozott ellentámadással, de ezt
a Tanácsköztársaság atyja Kun (Kohn) Béla hamar visszafogta. Kun a visszafoglalt felvidéki
területeket egy tollvonással visszaadta az ellenségnek. A szomorú következmények ismertek:
1920. június 4. trianoni diktátum.

A recski tábor, a terror jelképe

1945-ben az illegalitásba vonult kommunista vezérek a megszálló Vörös Hadsereggel
érkeztek vissza hazánkba. Innentől fogva építették ki önkényuralmukat, melyet az internáló
táborok, verőlegények és kínzókamrák jellemeztek. A Rákosi (Rosenfeld) Mátyás terrorja
azonban elemi erejű ellenállást váltott ki a magyar népből. Feltámadt ismét a magyarokra oly
jellemző szabadságvágy, és elsőként a keleti blokkban felkeltek a gyűlölt szovjet rendszer
ellen. Mi magyarok a világ szemében a szabadság gyermekei vagyunk, még reménytelennek
tűnő helyzetekben is szembeszállunk a nagyságrendekkel erősebb ellenféllel is. Ez a mai
helyzetben akár egy intő jel lehet az új – szabadnak mondott – világ hatalmasságainak! Akik
elnyomó törekvésekkel, a magyar nép kizsigerelésének szándékával lépnek föl, hamar
szembetalálhatják magukat a puszták népének elsöprő haragjával. A pesti srácok emlékezete,
majd a kísértetiesen ismétlődő 2006-os őszi események rávilágítanak arra, hogy az idegen
érdekeket kiszolgáló kommunistákból és utódaiból nem kér a magyar nép. Ezt jól jelezték a
2010-es választási eredmények is. Mindenesetre az 1956-ot követő megtorlások véresek
voltak, de a magyar szabadságharc volt az első szög a kommunizmus koporsójában. A kádári
konszolidáció és a szovjet engedékenység a magyar szabadságharcosok eredménye, végső
soron ők érték el, hogy Magyarország lehetett a „legvidámabb barakk”. Ám ez csak a felszín
volt, a mélyben keményen dolgozott a kommunista métely.

A ma is élő tömeggyilkos Biszku Béla Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkárral

Ma emlékezünk a diktatúra alatt kivégzett, harcokban elesett hősökre, azonban az áldozatok
nem csak ők voltak. Az egész magyar népnek a közgondolkodását próbálták lezülleszteni.
Sajnos a tudatmódosítás máig hat. A felemásra sikeredett rendszerváltás után a diktatúra
bűnösei még mindig itt élnek köztünk, sokan közülük kiemelt nyugdíjjal (Biszku Béla). A
kommunista örökösök politikai utódai átvedlettek valami „európaibbnak” tűnő formába, de

napról napra ugyanúgy hazaárulást követnek el, mint elődeik. Régen Moszkvába rohantak
védelmet és katonai erőt kérni saját hazájuk ellen, most Brüsszelben mennek feljelenteni
szülőföldjüket. A történelem ismétli önmagát. Azonban csüggedésre semmi okunk, a magyar
nép – talán a keleti pusztákról hozott – szabadságvágya mindig felülkerekedik az elnyomó
idegen szándékokon. Ma méltósággal emlékezzünk a kommunista diktatúra áldozataira, és
szívleljük meg a történelmi tanulságokat.

Magyar Turán Szövetség